Vízibolha

Az alábbi írásban a vízibolhák otthoni tartását szeretném bemutatni.

 A Daphniák összefoglaló néven vízibolhák, az ágascsápú rákok családjába tartoznak, szinte az egész világon megtalálható valamelyik képviselőjük. A mi éghajlatunkon kora tavasztól késő őszig lehet lehalászni őket különböző vizeinkből. Mivel sokaknak nem adatik meg a lehetőség hogy gyűjtsék őket, ezért számukra praktikus ha otthon egy nem használt akváriumban, vagy egy tejes ládában tenyésztik a vízibolhákat. Az első és legfontosabb szempont hogy a tárlódobozból semmilyen anyag ne oldódjon ki, ezért a fém (kivéve ha saválló) illetve bizonyos műanyagokból készült ládákat kerüljünk el. A dobozt tarthatjuk a szabadban, erkélyen vagy akár a lakásban is. A lényeg hogy ne érje folyamatosan tűző napsütés, mert könnyen túlmelegedhet a vizük. Én jelenleg egy kb. 35-40 literes műanyag ládában tartom őket a lakásban. A láda aljára tehetünk vékony rétegben virágföldet, a benne képződő baktériumok értékes tápanyagot nyújtanak későbbiekben a vízibolháknak. Ha lakásban tartjuk őket, a földet el is lehet hagyni.  A tenyészet létrehozásának a menete a következő: a ládát fel kell tölteni csapvízzel és pihentetni kell legalább egy hétig, ez idő alatt a vízből kiszállnak a káros gázok, és a talajban kellő számú baktérium képződik a vízibolháinknak. A várakozási idő leteltével, a ládába mehet a daphnia oltás. A környezeti feltételektől függőn, néhány hét múlva kellően elszaporodnak, és már etetni is lehet velük. A lehalászásuk fecskendővel vagy egy tömlővel leszívva történik. Érdemes egy kis lyukméretű szitán (pl. műanyag teaszűrő) átszűrni őket méghozzá olyanon, amin a kifejlett példányok fennakadnak, a kicsik meg visszakerülnek a vízbe, ezáltal biztosítva, hogy mindig maradjon elegendő példány a tovább szaporításhoz. A daphniák ideális tartási hőmérséklete 20-25°C körül van, ennél alacsonyabb hőmérsékleten lelassul az életciklusuk, kevésbé szaporák lesznek, a gyorsabb szűznemzésről átváltanak a lassabb ivaros szaporodásra.  A tárlóhelyüket érdemes levegőztetni is, bár e nélkül is megvannak, de vele lényegesen nagyobb populációra számíthatunk. A levegőzetéshez nem szabad olyan porlasztót használni ami túl finom porlasztású, mert az apró buborékok, beragadnak a vízibolhák páncélja alá, felemelkednek és nem lesznek képesek lesüllyedni táplálkozni, ami rövid időn belül a pusztulásukat okozza. Ezért érdemes durva porlasztókövet, vagy szivacsszűrőt alkalmazni. Mivel a szaporaságuk függ a rendelkezésre álló élelem mennyiségétől is, ezért célszerű folyamatosan etetni őket. Két fajta etetési mód jöhet szóba: a lebegő algákkal és a baktériumokkal történő. Ha olyan helyen tartjuk őket ahol 1-2 órán át napfényt kapnak, akkor szinte etetnünk sem kell a tenyészetet, mert a fény hatására elegendő lebegő alga keletkezik. Ha sötétebb helyen vannak akkor 1-2 ablakba kitett vízzel teli dunsztosüvegben lehet nekik algát nevelgetni. A baktériumokkal történő etetés kevésbé macerás, ennek legjobb módja az élesztő. Én instant élesztőt használok, méghozzá úgy hogy egy pohárba egy ujjnyi meleg vízben egy csipetet föloldok, és azt öntöm be hozzájuk naponta egyszer. Ennél a módszernél vigyázni kell nehogy egyszerre túl sokat kapjanak, mert akkor bebüdösödik a vizük, ami a lakásban történő tartsuk esetén nem szerencsés. Hetente-néhány hetente érdemes náluk állott vízzel részleges vízcserét végezni, ha ezt elhanyagoljuk, a vízibolhák nem fognak kipusztulni, de viszont a létszámuk egy minimális szinten megreked. Daphniával szinte akárhányszor lehet etetni a halainkat, mert alacsony a tápértékük, nem fognak elhízni tőle, de kizárólag velük etetve a halainkon rövidesen hiánybetegség tünetei jelennek meg. Vizi élőlények révén, ha valamennyi megmarad az etetésből, nem kell attól tartanunk, mint a műeleségeknél hogy a maradék beszennyezi a vizet.

Reklámok