Lorikária (Rineloricaria lanceolata)

Latin név: Rineloricaria lanceolata
Szinonímák: Loricaria
lanceolata, Hemiloricaria lanceolata

Magyar név: Lorikária, Díszes boszorkányharcsa
Változatok: vörös lorikária (L10a)
Csoport: Harcsák
Természetes élőhely: Dél-Amerika
Testhossz: 9-10 cm
Elérhető életkor: 8-12 év
Szaporítás: közepesen nehéz
Szociális viselkedés, társíthatóság: békés
Táplálkozás: mindenevő
Dekoráció: sok növény és rejtekhely.
Hőmérséklet: 21-28 °C
pH: 6- 8
Keménység: 5-20NK°

Vörös- és sima lorikária

Vörös- és sima lorikária

A  lorákáriák (Rineloricaria lanceolata) életmódjuk miatt érdekes lakói az akváriumoknak. Több színváltozatuk is létezik, de mégis csak sok utánajárással lehet beszerezni. Az alapváltozat színe világosbarna, amit széles fekete sávok tarkítanak, amik az úszókon is megjelennek.  Létezik egy rozsdavörös színű színváltozat, amit vörös lorikáriaként vagy L10a ként ismerhetünk. Az alapváltozat és a vörös változat közös ivadékainak a színe csoki barna, ezért általában „shoko” fantázianéven kerülnek az üzletekbe. Testük felülről nézve ék alakú, fejüktől kezdve folyamatosan keskenyedő, egészen a farkúszójukig ahol is a legkeskenyebbek. Testüket a hasuk kivételével kemény szarupáncél borítja. Testhosszuk 9-10 cm. A farkuk végen egy rövid ostorszerű nyúlvány található. Főleg éjszakai életmódot folytatnak bár a fiatalabbak nappal is nagyon aktívak, míg a felnőttek nappal általában eléggé passzívak.  A növényeken vagy az üvegen függőlegesen csimpaszkodnak, az aljzaton szinte csak etetéskor nyüzsögnek. Nagyon nyugodt halak, jól tűrik a többi hal motoszkálását, ezért ideálisak társas akváriumba.  A tévhittel ellentétben nem tisztán növényevők, hanem többségében  állati eredetű eleséget igényelnek. A fagyasztott vízibolhát, szúnyoglárvát, artemiát, stb. kívül idönként adhatunk neki forrázott zöldségeket is. Arról hogy kell-e valamilyen fa az egészséges bélflórájukhoz, úgymint az algaevő harcsáknak a vélemények eléggé megoszlanak. Ami biztos, ha van valamilyen fa az akváriumukban azzal nem árthatunk nekik. Csapvízben bátran tarthatóak, de igazán jól lágy és enyhén savas vízben érzik jól magukat. A nemek
megkülönböztetése ivarérett korban könnyűnek mondható, mert a hímek fején és mellúszóin apró szőrszerű kefék jelennek meg, míg ugyanez a nőstényeknél nem megfigyelhető. A másik segítség az ivarok megállapításában a fejforma, ugyanis a nőstényeké keskenyebb és hosszúkásabb, míg a hímeké szélesebb és rövidebb. A szaporítása, közepesen nehéznek mondható.

_DSC1197

Reklámok